régi verseim

2009.10.31.vasárnap. 2versem A magány:Egyszer életembe boldog voltam és azt egy anyaltól kaptam,de anyal utadon tovább mentél de engem megtiszteltél. Tudom megint egyedül leszek és a magánytól beteg leszek,de nem szényelem hiszen érzö ember lettem. Bár fáj a sok kihasználás és fájdalom,de büszkén vállalom.Hiszen mindenkivel csodát tettem de engem letepertek,egyszer tudom igazán boldog leszek de addig még szenvedek. 2.versem Furcsa szerzet:Gyerekként megszülettem de valamit mindig kerestem,szeretetett kevesett kaptam de én abból többet adtam. Csalódások elöl mindig a mozit és a filmekett választottam. Mindig ezekbe menekültem,lélekben halott voltam de a filmektöl feldobodtam.