a helyem sosem találom!

2013.03.18.hétfö. Nem is tudom hol kezdjem,de az a lányal mégis folytatjuk az edzéseket. Bár nehézz de tudom már hogy elkel engedjem ténleg,de nagyon nehézz. bár megszoktam már hogy egyedül maradok mindig,és sosem fogom találni helyem ebben a világban,de az biztos hogy igy többé senkinek nem fogok megnyilni,éreztem hogy igy lesz valahogy! De azért hiányzik nagyon,és nagyon szeretem,ez elen nem tudok mit tenni! De ö mit vár tölem??? Rosszul esik hogy mással sokat beszél engem meg lerázz hamar,de számit ez még?? Vele szerettem volna legjobban a születésnapom eltölteni,de ennek is már mindegy! Már ugy sem leszek olyan vidám mint rég,és erröl ö is tehet,de sebaj elfogadtam már,de hiányoznak a régi evések és jó nevetések,vajon nevetünk még vele??? A remény hal meg utoljára hát reménykedek,és megprobálok nevetni! Pedig mindig vicces voltam sokan mondták,és most szomoruságot látnak bennem,ezt észreveszi mindenki! De az idö vajon begyógit mindent majd egyszer?? Én ugy érzem örökké tart,és hiánya megörit! de kivánom legyen nagon boldog,mára enyit,megyek is inkább!!