2009.06.10.szerda.

Na tessék edzés után vagyok,és elég fáradt lettem. Itt vagyok édesanyámnál,de hál istennek most elég jól van!Bár ez a versecske is róla fog szolni. Vers2 Te aki neveltél és etettél engem soha el nem feledtél. Mindig jó voltál velem,és én életem végéig meghálálni nem tudom neked. Néha szidtalak,de nem azért mert nem szerettelek,hanem azért mert oltalmat kerestem. És este mikor betakartál,azt kivántam édesapámmal együtt ott meletem maradjál. És mikor elaludtam szeretetedröl álmodtam. De tudom egyszer elmész,mint ahogy édesapám tette,de arról te nem tehetsz hiszen ez a természet rendje. Oh te fránya haláltermészet,szeretteimet miért viszed el? De ne félj édesanyám,egyszer még veled leszek,és akkor karodba ujra átölelhetsz. Mára enyi lenne!